Már régebben eldöntöttük a barátommal, hogy Angliába kellene költözzek. Csak én, mert ő már itt született, úgyhogy különösebb erőfeszítést részéről nem igényel a dolog. Ámbár az az igazság, hogy néha ez is bonyolultabb annál, aminek tűnik.
Annak örömére, hogy tapasztalataimmal esetleg más kezdőknek is segíthessek túlesni a kezdeti lépések okozta meglepetéseken, indítottam egy új blogot angolul itt: http://tastinguk.blogspot.com . Itt tehát követhetitek, mik történnek velem. Egyelőre sürűbben töltöm, mint ezt az oldalt, de ez nálam mindig változó...
Van egy varázsa az otthonnak. Ha látom, akár képeken is a ködös reggeli tájat, amiben még csak rejtőznek a fák, a büszke bokrok, kicsit nehezebb lesz...minden. Nincs narancsillat, nincs az a megsyokott nyitott tér, amiben valaki mindig csinál valamit :) öt embertől ez nem meglepő.
Van az otthonnak egy íze, amit sajnos sehogy se tudok reprodukálni. Most még nem...
De nincs sok már hátra, amíg haza mehetek egy gyors lélegzetvételre és akkor újra feltőltődök...
Az jó lesz
Azt hiszem, ez most már hozzám tartozik, hogy meg kell éljem a csalódást ahhoz, hogy tanuljak. Van az a mondás, hogy okos ember más hibájából tanul. Na ez nem illik rám.
Hányszor végig kellett éljem azt, hogy vakon megbízom a szerelmeimben és jól pofára esek, amíg eljutottam arra a pontra, amikor csak fokozatosan teszem ezt?
Furcsa, de úgy látszik a munkahelyekkel is így van ez. Azt hiszem, egyszer- kétszer pofára kell essen az ember ahhoz, hogy megértse, ki hogy játszik és kinek hol a helye...
Vicces. Vagy mókás, ahogy Bettike mondaná.
Köszönet Petinek, amiért emlékeztetett, hogy vannak emberek, akik olvassák a blogomat és Katának, amiért még mindig bent van a Végtelen link a blogján.
Puszik
